5.fejezet

iitt is vagyok:Dlégyszi írjatok komikat!!!:(



/Alex szemszöge/


Amikor hazaértünk ,már Andrew is otthon volt.
-Milyen volt a túra?-kérdezte mosolyogva , miközben egyik kezével Amanda-t ölelte.
-Nagyon jó volt.-mosolyogtam vissza rájuk.
-Nem találkoztatok idegenekkel sem ,igaz?-kérdezte aggodalmasan Will.
-Még állatokkal sem , nemhogy vámpírokkal.-rázta meg a fejét Ben.
-Hol van Lizzy?-kérdeztem fogadott öcsémtől.
-Fent , készül.Megyünk vásárolni.-forgatta meg a szemét.
-De lelkes vagy öcskös.-vigyorogtam rá.
-Már két hónapja nem volt , ezt is csak kibírom.-sóhajtott fel , majd elmosolyodott-De legalább nem egyedül szenvedek.
-Mi is megyünk.-állt fel bátyám és Amandá-t is magával húzta.Szerencsére senki sem gondolta , hogy Andrew és köztem valamint Ben között vértestvéri kötelék van.Ő valahogy sokkal komolyabbnak hatott mint mi.Ezért inkább azt mondtuk  , hogy ő fogadott örökbe minket.Igazából tényleg úgy viselkedett velünk mintha az apánk lenne , ami néha zavart mert csupán 3 év van közöttünk.
-Indulhatunk!-sasszézott le az emeletről Lizzy.
-Akkor majd jövünk.-mosolygott ránk Andrew és kimentek a garázsba ,így ketten maradtunk a házban.A konyha felé vettem az irányt , és a hűtőből egy tasak vért vettem ki.Egy bögrébe öntöttem és a mikróba raktam.Pár másodperc múlva már (miután megittam) már nem voltam szomjas , ezért elmostam a poharat a csepegtetőbe tettem , és visszamentem a nappaliba.
-Öcsi ,te nem vagy szomjas?-kérdeztem miközben ledobtam magam mellé a kanapéra.
-Reggel két tasakkal is ittam, úgyhogy nem.-válaszolta unottan.
A TV-ben nem volt semmi érdekes ezért Ben azzal állt elő , hogy eddzük egy kicsit egymás harci teknikáját.Kimentünk az udvarra és egymásnak estünk.Egyszer tudott csak felülkerekedni rajtam , utána már nem hagytam magamat , és mindig  a földre küldtem.
-Veled nem jó harcolni.-jelentette ki-Kétszer akkora vagy mint én.Esélyem sincs.
-Végre belátod öcskös.-borzoltam meg a haját-Will és Andrew a te súlycsoportod.
-Andrew?-nevetett-Te láttad már őt harcolni , mert én még soha.A kis békepárti.
-Nincs abba semmi rossz.-vontam meg a vállamat.
-Igaz , őt így kell elfogadni.-bólintott majd elvigyorodott-És kezdesz már féltékeny lenni?
-Kire lennék én féltékeny?-ráncoltam homlokomat értetlenül.
-Hát Chloe ex pasijára.Én a helyedben már lefoglalnám a repülőjegyeket.
-Chloe EX pasija engem nem érdekel.-mondtam komoran az ex szót kihangsúlyozva-Engem csak Chloe érdekel.
-És mikor akarod beavatni a "kis" titkunkba?-kérdezte vigyorogva.
-És te mikor akarod beavatni Debby-t a "kis" titkunkba?-kérdeztem vissza , amitől lehervadt a vigyor az arcáról és szitkozódni kezdett.
-Majd..hamarosan...egyszer...valamikor.-sorolta gondolatait,mire én ismét csak elmosolyodtam.


Este felé úgy döntöttem meglátogatom kedvesemet.Éppen készült valahova.Haját egy hajgumival összefogta  és felhúzta a kapucnit.
-Deb!Elmegyek az erdőbe futni!Most nem viszek telót.Nem maradok sokáig , max 1-2 órát.Ha apa hazajön mond meg neki kérlek!-kiabálta az emelet felé , miközben keze a kilincsen nyugodott.
-Megmondom!Szia!-kiabált le fentről huga.
Amikor nyitotta az ajtót leugrottam a fáról és egy bokor mögött bújtam el.Mikor futni kezdett követtem.A végén egy kis tisztásra ért ki , melyet megvilágított a Hold.Véletlenül ráléptem egy botra ami kis reccsenéssel kettétört.Nem gondoltam , hogy meghallja.


/Chloe szemszöge/


Az erdőből kis reccsenés hallatszott mire azonnal megfordultam.Egész végig úgy éreztem mintha követnének.
-Ki van ott?-kérdeztem magabiztosan.Szerencsére a hangom nem remegett meg , pedig irtóra megijedtem.A szívem úgy dobogott , hogy azt hittem menten szívinfarktust kapok.Ekkor Alex lépett ki a bokrok és fák takarásából.
-Nyugi cica csak én vagyok.-mosolygott rám miközben felém lépkedett.Megkönnyebbülten  fújtam ki a levegőt.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem mosolyogva.
-Téged.-mondta miközben átölelt ,majd megcsókolt.
-Megtaláltál.
-Nos ha még mindig áll az ajánlat , őszi szünetben mehetünk veletek New York-ba.
-Oh , Debby egy kicsit előreszaladt ...még mi sem kérdeztük meg apát , de majd ráveszem valahogy , hogy elengedjen.Köszi , hogy ilyen gyors választ adtál ,örülök ,hogy velünk jösztök....ha megyünk.-mosolyogtam rá-De most már induljunk vissza , nehogy apa szívinfarktust kapjon,mert Debby képes és nem szól neki....poénból.
-Oké menjünk.


Pont akkor értünk haza amikor apa.
-Sziasztok.-nézett ránk meglepődve.
-Szia apa!-mosolyogtam rá.
-Jó napot Dr. Bloom!-köszönt illedelmesen Alex-Alexader More.-nyújtott kezet.
-Tudom ki vagy.-mosolygott rá apám-Andrew sokat mesélt rólad.Merre jártatok?
-Futni mentem , és akkor találkoztam Alex-szel.-magyaráztam.
-Á értem.-mosolyodott el sejtelmesen.
-Na akkor én megyek is.Holnap találkozunk a suliban.-mosolygott rám majd egy puszit adott az arcomra.
-Rendben.Szia-integettem , miközben ő visszafutott az erdőbe.
-Jó kondiban van.-jegyezte meg apám mire ránéztem-Úgy értem , hogy ők a város másik felén laknak.
-Tényleg?-ráncoltam a homlokomat.
-Igen.-bólintott és az ajtó felé indult.Követtem-Szóval ő az új fiúd.
-Apa ne mond azt , hogy új.Olyan mintha egy tárgyról beszélnél.
-Nemrég jöttetek össze igaz?-bólintottam-Akkor ő az új fiúd.-jelentette ki-Egyébként sok jót hallottam róla a fogadott apjától , úgyhogy semmi ellenvetésem.Hány éves is?-kérdezte komikusan.
-Apa, ne kezd kérlek.-néztem rá jelentőségteljesen.
-Jól van.Örülök , hogy be tudtál illeszkedni.-mondta és adott egy puszit a homlokomra.
-És nem csak én.-mosolyogtam rá.
-Ezt , hogy érted?
-Remélem Alex öccséről és jó dolgokat hallottál , mert Debby-nek vele volt randija.Őt faggasd ki.-néztem rá cinkosul.
-Köszönöm a tippet.-mosolygott vissza.Majd mikor beléptünk a házba az emeletre kiáltott- Debby gyere le egy kicsit!Beszélni szeretnék veled!-ezután rám kacsintott.

Csak akkor ütött szöget a fejembe amikor a szobámba értem:apa nagyon jó kedvű ma.De vajon miért?Inkább nem törődtem a miértekkel ,csak örültem neki , hogy jobb a kedve.


Másnap a suliban kaptam jó pár gyilkos pillantást néhány lánytól , amiért Alex-szel "mutatkoztam",aki csupán mosolyogva annyit mondott:
-Ne foglalkozz velük!Csak irigykednek!
Próbáltam magam túltenni az egészen...én tényleg próbáltam.De ez egyszerűen képtelenség volt.Mindenhol ott voltak!

Alig vártam , hogy hazaérjünk.
Mikor végre otthon voltunk és beestem a szobámba az ágyra vetettem magam és elaludtam.

kérlek írjatok komikat!!!O.O