Életjel!!

Tudom ,tudom,tudom!!!És NAGYON ,NAGYON sajnálom , hogy eltűntem de nem igazán jeleskedtem tanulás terén ezért keveset kerültem géphez.://:(NAGYON keveset.
Próbálom hamar hozni az új fejezetet.Csak mint mondtam nem nagyon van rá időm mivel még nyelv vizsgára is készülnöm kell külön tanárnál.De mindjárt itt a nyár és akkor elég sok frisst fogok hozni:))IGÉREM!!és a többi blogomra is:)
 millió puszi minden olvasómnak:)


Natalie

5.fejezet

iitt is vagyok:Dlégyszi írjatok komikat!!!:(



/Alex szemszöge/


Amikor hazaértünk ,már Andrew is otthon volt.
-Milyen volt a túra?-kérdezte mosolyogva , miközben egyik kezével Amanda-t ölelte.
-Nagyon jó volt.-mosolyogtam vissza rájuk.
-Nem találkoztatok idegenekkel sem ,igaz?-kérdezte aggodalmasan Will.
-Még állatokkal sem , nemhogy vámpírokkal.-rázta meg a fejét Ben.
-Hol van Lizzy?-kérdeztem fogadott öcsémtől.
-Fent , készül.Megyünk vásárolni.-forgatta meg a szemét.
-De lelkes vagy öcskös.-vigyorogtam rá.
-Már két hónapja nem volt , ezt is csak kibírom.-sóhajtott fel , majd elmosolyodott-De legalább nem egyedül szenvedek.
-Mi is megyünk.-állt fel bátyám és Amandá-t is magával húzta.Szerencsére senki sem gondolta , hogy Andrew és köztem valamint Ben között vértestvéri kötelék van.Ő valahogy sokkal komolyabbnak hatott mint mi.Ezért inkább azt mondtuk  , hogy ő fogadott örökbe minket.Igazából tényleg úgy viselkedett velünk mintha az apánk lenne , ami néha zavart mert csupán 3 év van közöttünk.
-Indulhatunk!-sasszézott le az emeletről Lizzy.
-Akkor majd jövünk.-mosolygott ránk Andrew és kimentek a garázsba ,így ketten maradtunk a házban.A konyha felé vettem az irányt , és a hűtőből egy tasak vért vettem ki.Egy bögrébe öntöttem és a mikróba raktam.Pár másodperc múlva már (miután megittam) már nem voltam szomjas , ezért elmostam a poharat a csepegtetőbe tettem , és visszamentem a nappaliba.
-Öcsi ,te nem vagy szomjas?-kérdeztem miközben ledobtam magam mellé a kanapéra.
-Reggel két tasakkal is ittam, úgyhogy nem.-válaszolta unottan.
A TV-ben nem volt semmi érdekes ezért Ben azzal állt elő , hogy eddzük egy kicsit egymás harci teknikáját.Kimentünk az udvarra és egymásnak estünk.Egyszer tudott csak felülkerekedni rajtam , utána már nem hagytam magamat , és mindig  a földre küldtem.
-Veled nem jó harcolni.-jelentette ki-Kétszer akkora vagy mint én.Esélyem sincs.
-Végre belátod öcskös.-borzoltam meg a haját-Will és Andrew a te súlycsoportod.
-Andrew?-nevetett-Te láttad már őt harcolni , mert én még soha.A kis békepárti.
-Nincs abba semmi rossz.-vontam meg a vállamat.
-Igaz , őt így kell elfogadni.-bólintott majd elvigyorodott-És kezdesz már féltékeny lenni?
-Kire lennék én féltékeny?-ráncoltam homlokomat értetlenül.
-Hát Chloe ex pasijára.Én a helyedben már lefoglalnám a repülőjegyeket.
-Chloe EX pasija engem nem érdekel.-mondtam komoran az ex szót kihangsúlyozva-Engem csak Chloe érdekel.
-És mikor akarod beavatni a "kis" titkunkba?-kérdezte vigyorogva.
-És te mikor akarod beavatni Debby-t a "kis" titkunkba?-kérdeztem vissza , amitől lehervadt a vigyor az arcáról és szitkozódni kezdett.
-Majd..hamarosan...egyszer...valamikor.-sorolta gondolatait,mire én ismét csak elmosolyodtam.


Este felé úgy döntöttem meglátogatom kedvesemet.Éppen készült valahova.Haját egy hajgumival összefogta  és felhúzta a kapucnit.
-Deb!Elmegyek az erdőbe futni!Most nem viszek telót.Nem maradok sokáig , max 1-2 órát.Ha apa hazajön mond meg neki kérlek!-kiabálta az emelet felé , miközben keze a kilincsen nyugodott.
-Megmondom!Szia!-kiabált le fentről huga.
Amikor nyitotta az ajtót leugrottam a fáról és egy bokor mögött bújtam el.Mikor futni kezdett követtem.A végén egy kis tisztásra ért ki , melyet megvilágított a Hold.Véletlenül ráléptem egy botra ami kis reccsenéssel kettétört.Nem gondoltam , hogy meghallja.


/Chloe szemszöge/


Az erdőből kis reccsenés hallatszott mire azonnal megfordultam.Egész végig úgy éreztem mintha követnének.
-Ki van ott?-kérdeztem magabiztosan.Szerencsére a hangom nem remegett meg , pedig irtóra megijedtem.A szívem úgy dobogott , hogy azt hittem menten szívinfarktust kapok.Ekkor Alex lépett ki a bokrok és fák takarásából.
-Nyugi cica csak én vagyok.-mosolygott rám miközben felém lépkedett.Megkönnyebbülten  fújtam ki a levegőt.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem mosolyogva.
-Téged.-mondta miközben átölelt ,majd megcsókolt.
-Megtaláltál.
-Nos ha még mindig áll az ajánlat , őszi szünetben mehetünk veletek New York-ba.
-Oh , Debby egy kicsit előreszaladt ...még mi sem kérdeztük meg apát , de majd ráveszem valahogy , hogy elengedjen.Köszi , hogy ilyen gyors választ adtál ,örülök ,hogy velünk jösztök....ha megyünk.-mosolyogtam rá-De most már induljunk vissza , nehogy apa szívinfarktust kapjon,mert Debby képes és nem szól neki....poénból.
-Oké menjünk.


Pont akkor értünk haza amikor apa.
-Sziasztok.-nézett ránk meglepődve.
-Szia apa!-mosolyogtam rá.
-Jó napot Dr. Bloom!-köszönt illedelmesen Alex-Alexader More.-nyújtott kezet.
-Tudom ki vagy.-mosolygott rá apám-Andrew sokat mesélt rólad.Merre jártatok?
-Futni mentem , és akkor találkoztam Alex-szel.-magyaráztam.
-Á értem.-mosolyodott el sejtelmesen.
-Na akkor én megyek is.Holnap találkozunk a suliban.-mosolygott rám majd egy puszit adott az arcomra.
-Rendben.Szia-integettem , miközben ő visszafutott az erdőbe.
-Jó kondiban van.-jegyezte meg apám mire ránéztem-Úgy értem , hogy ők a város másik felén laknak.
-Tényleg?-ráncoltam a homlokomat.
-Igen.-bólintott és az ajtó felé indult.Követtem-Szóval ő az új fiúd.
-Apa ne mond azt , hogy új.Olyan mintha egy tárgyról beszélnél.
-Nemrég jöttetek össze igaz?-bólintottam-Akkor ő az új fiúd.-jelentette ki-Egyébként sok jót hallottam róla a fogadott apjától , úgyhogy semmi ellenvetésem.Hány éves is?-kérdezte komikusan.
-Apa, ne kezd kérlek.-néztem rá jelentőségteljesen.
-Jól van.Örülök , hogy be tudtál illeszkedni.-mondta és adott egy puszit a homlokomra.
-És nem csak én.-mosolyogtam rá.
-Ezt , hogy érted?
-Remélem Alex öccséről és jó dolgokat hallottál , mert Debby-nek vele volt randija.Őt faggasd ki.-néztem rá cinkosul.
-Köszönöm a tippet.-mosolygott vissza.Majd mikor beléptünk a házba az emeletre kiáltott- Debby gyere le egy kicsit!Beszélni szeretnék veled!-ezután rám kacsintott.

Csak akkor ütött szöget a fejembe amikor a szobámba értem:apa nagyon jó kedvű ma.De vajon miért?Inkább nem törődtem a miértekkel ,csak örültem neki , hogy jobb a kedve.


Másnap a suliban kaptam jó pár gyilkos pillantást néhány lánytól , amiért Alex-szel "mutatkoztam",aki csupán mosolyogva annyit mondott:
-Ne foglalkozz velük!Csak irigykednek!
Próbáltam magam túltenni az egészen...én tényleg próbáltam.De ez egyszerűen képtelenség volt.Mindenhol ott voltak!

Alig vártam , hogy hazaérjünk.
Mikor végre otthon voltunk és beestem a szobámba az ágyra vetettem magam és elaludtam.

kérlek írjatok komikat!!!O.O

4.fejezet-Dupla randi...

bocsi a sok késésért://csakhát tudjátok  suli:/



/Debby szemszöge/

Reggel Chloe csengőhangjára ébredtem.Amikor már 2 perce szólt  a zene átkiabáltam a szomszédos szobába:
-Nyírd már ki a telefonod!-ekkor végre a számomra zavaró hang megszűnt ami vagy a hívó fél türelmetlenségének köszönhető , vagy végre felvette.Ránéztem az órára.Fél öt volt.Amikor ez tudatosult bennem a fejemre húztam a takarót és megpróbáltam tovább aludni , de egyszerűen nem tudtam.Bárki is hívta remélem fontos volt.Ekkor lépteket hallottam közeledni a szobám felé , majd valaki mellém feküdt és elkezdte lehúzni a takarót az arcomról.Drága nővéremmel találtam magam szemben , aki még mindig tegnapi ruhájában volt , de haja szanaszét meredezett , és még álmosan pislogott.De ezzel szemben sugárzott a boldogságtól.
-Apa volt.Azt üzeni , hogy sajnálja de csak este ér haza.-csak ennyit mondott és várt.Várta , hogy  elkezdjem faggatni a tegnap estéről.
-Na jó kivele!Mi volt tegnap?-kérdeztem miközben felkönyököltem és kezemmel tartottam a fejemet.
-Megcsókolt!-vigyorodott el.Köpni-nyelni nem tudtam a  meglepettségtől.
-Jézusom!Alig vagyunk itt egy hete , te pedig máris elcsavarod a helyi szépfiú fejét!-nevettem-Mármint az egyikét!-tettem  hozzá, így utalva Ben-re.
-Tudom de....ez nem én vagyok!Mármint...sose voltam az a nagy pasizós csajszi.
-Nem beszélhetnénk meg ezt egy kávé mellett?-kérdeztem elnyomva egy ásítást.
-De, persze.Csak kifésülöm a hajamat.-mondta és ki is ment a szobából.
-Hozzam a drótkefét?Vagy az olló ötlete , jobban tetszik?-kiabáltam utána nevetve.
-Nagyon vicces!-jegyezte meg epésen,amin megint csak nevetni tudtam.Amíg ő a hajával küzdött , én kávét főztem majd egy bögrébe öntöttem és végül raktam bele cukrot és tejet.A legfelső fiókból kivettem egy-egy kiskanalat és kevergetni kezdtem a bögre tartalmát.Amikor a konyhából jöttem kifelé a bögrékkel a kezemben ,zene csendült fel a nappaliban lévő hifiből.Méghozzá az aktuális kedvencünk a  Moves Like Jagger. Chloe immár melegítőben jött az étkezőbe.Nem is járt , inkább táncolt.Szóval pontosabban betáncolt az étkezőbe.A kezébe adtam a bögrét ő pedig  egy húzásra megitta a tartalmát.
-Azta kisanyám!Neked tényleg jókedved van.-nevetettem.Ekkor valaki csengetett.
-Majd én nyitom!-szaladt az ajtóhoz , majd rögtön kikulcsolta és kinyitotta.
-Alex , Ben!Micsoda meglepetés!-mikor ezt meghallottam félrenyeltem ,aminek okán majdnem megfulladtam.Ben!Itt!Én meg pizsiben vagyok és még csak meg sem fésülködtem!Fel akartam szaladni a lépcsőn de az pont a bejárattal szemben volt.Az egyik szék karfáján ott lógott az egyik kapucnis felsőm.Adta magát az ötlet.A fejemre húztam a kapucnit és villámgyorsan az emeletre szaladtam.Még köszönni sem köszöntem.Én is kivettem egy melegítőt a gardróbból meg persze fehérneműt ,magamra kaptam , kifésültem a hajamat és közben fogat mostam.Majd befújtam magam egy nagyon kevés parfümmel.Mindezt 1 perc alatt.Elégedetten sétáltam a nappaliba ahol a fiúk vártak.
-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva vendégeinknek.
-Jó reggelt!Azt hittük  mi ébreszthetünk titeket.-mondta kicsit csalódottan Ben.
-És mit csináltatok volna , hogyha az apánk nyit ajtót?-kérdeztem kuncogva.
-Az az eshetőség ki volt zárva mivel a mi apánk felhívott , hogy megmondja az apátok túlórázik.
-Na igen ez rá vall.-nevetett Alex-Szóval megkért minket , hogy nézzük meg , jól vagytok -e.De úgy tűnik a szájból szájba lélegeztetést most sajnos , nem kell használnunk.-nézett Chloe-ra aki már a hasát fogta a nevetéstől.Na igen.Látszik , hogy még nem voltak New York-ban.
-Aki New York-ban nem kerül bajba , az a világ bármelyik apró szegletében megél gond nélkül.-nevettem-Amúgy nem kértek valamit?Reggeliztetek már?
-Nem köszi.Már reggeliztünk.-válaszolt Ben mert Alex-nek más dolga akadt.Vagy inkább úgy mondanám a szája akadt össze a nővéremével.
-Gyere , menjünk fel a szobámba.Nem akarok itt lenni amikor lenyelik egymást.-nevettem.Szó nélkül követett engem.
-Ez az én szobám.-mutattam végig a helyiségen.
-Szép.-mosolygott rám.Az ágyam előtt álló kanapéra mutattam.
-Foglalj helyet nyugodtan.
-Köszönöm.A nővéred arcáról se lehet levakarni a vigyort tegnap óta?
-Nem.De hát ezt teszi a szerelem.-emeltem égnek a tekintetem.
-Ahogy mondod.-bólogatott egyetértően.



/Chloe szemszöge/


Amikor elváltak egymástól ajkaink rögtön elpirultam.
-Nagyon aranyos vagy amikor elpirulsz.-suttogta mosolyogva és az ölébe húzott-Esetleg megismételhetnénk a tegnap estét ma...annyi változással , hogy ez dupla randi lenne.
-Persze.Kik jönnek velünk?
-Hát remélem az öcsém és a hugod.Már ha Ben-nek lesz elég bátorsága.-mosolygott rám miközben egy szőke fürtömmel  játszadozott.De boldog lesz Debby .
-És hova megyünk?-kérdeztem , miközben felálltam.
-Temetőbe , szellemet idézni!-ugratott.
-Na ,most komolyan!Hova megyünk?-kérdeztem miközben átkaroltam nyakát.
-Hm..-gondolkodott el-Szerettek túrázni?Persze megértem ha nem , akkor beülhetünk valahová.
-Már nagyon rég voltunk túrázni.Nem volt rá alkalmunk , de Debby és én is imádjuk a természetet.Úgyhogy szerintem jó lesz.
-Oké akkor most hazamegyünk , átöltözünk és visszajövünk értetek.
-Rendben van.-bólintottam és egy csókot nyomtam ajkára.Pont ekkor  jött le az emeletről Debby és Ben kézen fogva.
-Na , megbeszéltem Chloe-val és ő azt mondta rég túráztatok már.-kezdte Alex , mire Ben jelentőség teljesen nézett rá.
-Figyelj Alex , szerintem első randihoz nem a legjobb vadállatok között mászkálni.-ellenkezett Benjamin.
-Szerintem nagyon jó lenne!Olyan régen sétáltam már erdőben ,vagy másztam hegyet.-örvendezett lelkesen Debby.
-Szerintem is nagyon jó választás!Úgy hallottam nem messze van egy vízesés.Na jó...elég messze de szerintem ti is bírni fogjátok.-mosolyogtam rájuk.
-Cicám , szinte erdőben nőttünk fel.Biztos bírni fogjuk.-karolta át derekam Alex.
-Na azt még meglátjuk!-mondtam szemtelenül-De szerintem most menjetek.Mi készítünk néhány szendvicset ,meg minden és át is öltözünk.Szerencsére a nap is ki fog sütni.
-Rendben van.Akkor majd jövünk.-bólintott Alex majd egy apró csókot adott a számra  és a homlokomra.
-Oké.Sziasztok!-köszöntem el tőlük.Amikor Debby hallotta ,ahogy a kocsijuk elhajt akkorát visított , hogy azt hittem beszakad a dobhártyám.


Miután átöltöztünk , a konyhába mentünk és nekiláttunk a szendvicskészítésnek.Apának is küldtem egy sms-t , hogyha mégis hamarabb érne haza ne aggódjon miattunk.


Az erdő egyszerűen gyönyörű volt.Minden zöldben pompázott.Kicsit elszakadtunk  egymástól , de mindig láttuk egymást.Én természetesen Alex-el voltam.
-Benjamin miért nem örült az ötletednek?
-Félt  titeket.Elég sok vadállat van errefelé.De hoztam magammal egy fegyvert is ,úgyhogy a végén beleegyezett.-nyeltem egyet erre az információra.Ő is észrevehette mert megsimogatta az oldalam azzal a kezével amivel a derekamat ölelte át-Nyugodj meg.Van fegyvertartási engedélyünk és kitűnően tudok lőni.
-Hiszek neked.-fújtam ki a levegőt.
-Ne félj.Sose tudnék ártani neked.-fordított szembe magával és megsimogatta az arcomat.-Csak a védelmetekre hoztam magammal.
-Tudom.És köszönöm.
-Ez természetes.-mondta és megcsókolt-Szeretlek.
Elképedve néztem rá.
-Sajnálom ezt még nem kellett volna mondanom.-nézett rám bűnbánóan.
-Olyan bolond vagy!-nevettem el magam-Én is szeretlek.
-Azt hittem ezzel végleg elijesztelek.-nevetett.
-Már miért ijesztenél el?
-Mert csupán egy hete ismerlek.
-És? Azzal nincs gond.Képzeld , apa 3 héttel azután kérte meg anya kezét , hogy megismerte.-nevettem.
-Na majd igyekszem.-nevetett ő is.


Már visszafelé mentünk amikor megcsörrent a mobilom.Itt is van térerő?
-Haló?
-Szia Chloe.Daniel vagyok.
-Szia.Mizujs?
-Gondoltam felhívlak.Hol vagy most?
-Az erdőben.-nevetem.
-Komolyan?-lepődött meg.
-Igen itt Vencouverben van erdő.Nem úgy mint New York-ban.
-Az őszi szünetben nem jönnél vissza?Már nagyon hiányzol a lányoknak is..és nekem is.
-Még nem tudom.Majd még beszélek erről apával.Elég messze van még a szünet.Majd még hívlak de most mennem kell.Szia.
-Szia.-köszönt el.
-Ki volt az?-kérdezte Debby.
-Daniel.
-És mit akart az a...-kezdte volna de a szavába vágtam
-Deborah Bloom!Ki nem merd mondani!-néztem rá jelentőségteljesen.
-De akkor is az.
-Ki ez a Daniel?-kérdezte Alex miközben elértük a házat is.
-Az exem.-sóhajtottam.
-És mit akart?-kérdezte ismét Debby.
-Azt kérdezte nem megyünk e vissza a szünetben New York-ba.A lányok hiányolnak minket.
-Na persze! Meg azért jó lenne ha visszakapna!- elgondolkodott majd ismét megszólalt -Menjünk vissza,és gyertek ti is velünk!-nézett a fiúkra-Persze jöhet Will és Lizzy is.Elég nagy lakásunk van.
-Majd beszélünk a szüleinkkel.-mosolygott rám Alex.Viszonoztam a mosolyát.


na most ennyi lenne...KÉRLEK ÍRJATOK KOMIKAT!!

Boldog karácsonyt!

Karácsony alkalmából kérlek ajándékozzatok meg néhány komival!:)
Minden kedves olvasómnak boldog békés karácsonyt kívánok és sok ajándékot a fa alá!;)


millió puszi:

Natalie

3.fejezet-Baráti találkozás vagy randi?

bocsánat a sok késésért:(sajnos mostantól egyedül folytatom a blogot!de most itt a friss:D

Baráti találkozás vagy randi?

/Chloe szemszöge/

Ebédnél oldott volt a hangulat.Megismerkedtünk a More testvérekkel:Benjamin-nal ,Elizabeth-tel és William-mal.A hugicámnak is jobb kedve lett.

-Azta!Micsoda kocsi!-mosolygott rám Alex.Már a parkolóban voltunk.

-Ma kaptam aputól!-mondtam büszkén.

-Szép kis ajándék!-nevetett Ben.

-Köszi!-a többiek elmentek a kocsijaikhoz , Debby pedig beült az anyósülésre.Én éppen ki akartam nyitni az ajtót amikor Alex nekitámaszkodott.

-Mit csinálsz péntek este?-kérdezte szívdöglesztő mosolya kíséretében.

-Még nincs programom.-mosolyogtam vissza rá.

-Esetleg elmehetnénk moziba , vagy csak lóghatnánk a városban.

-Ja jó lenne moziba menni és utána a városban lógni.

-Akkor ez lehet egy randi?

-Nem gyors ez egy kicsit?Két napja ismerlek.Honnan tudjam ,hogy nem vagy sorozatgyilkos?-kérdeztem cinkos mosollyal.

-Bíznod kell bennem.-kis szünetet tartott-Szóval akkor randi?

-Maradjunk egyenlőre a baráti találkozónál.-öltöttem rá nyelvet és beszálltam a kocsiba.

-Akkor majd hívlak.

-Rendben.Szia!-integettem neki . majd beindítottam a motort és hazakocsikáztam , miközben hallgathattam hugicám áradozását Ben-ről.

Amikor hazaértem gyorsan megcsináltam a házit majd bekapcsoltam a lap top-omat.. Három új e-mailem érkezett a barátnőimtől , és egy a volt barátomtól. Na ő vajon mit akarhat?

„Kedves Chloe,
Sajnálok mindent amit tettem. A bocsánatodért könyörgök. Nem keltek magamban vak reményeket , hogy még visszakaphatlak , hiszen amit tettem arra nincs mentség. És most , hogy elköltöztetek már nem is láthatlak soha…hacsak te úgy nem akarod mert akkor rögtön repülőre ülök és meglátogatlak az új otthonodban. Nagyon kérlek bocsáss meg!
                                                                                                  Aki örökké szeret:
                                                                                                                    Daniel’’

Meglágyult a szívem. Bármennyire is fájt , hogy megcsalt , nem tudok rá haragudni. Ugyan kit álltatok én soha senkire nem tudok haragudni. Ezt is anyutól örököltem.Így hát írtam neki egy e-mailt amibe megfogalmaztam , hogy megbocsájtok neki és ,hogy legyünk barátok.A barátnőim e-mailjeire is mind válaszoltam , aztán ki is kapcsoltam a gépet.Letusoltam és fogat mostam. Göndör hajamat kifésültem és befontam , hogy reggel ne éljem át a kínok kínját a hajkefével.

Gyorsan teltek a napok.Már csak azt vettem észre , hogy péntek van.Délután kétségbeesetten kerestem a megfelelő ruhát a baráti találkozónkhoz.Végül  egy piros v dekoltázzsal rendelkező felsőre és egy fekete farmerra esett a választásom.A hajamat kiengedtem és nem tettem vele semmit.Egy kevés smink után nyugtáztam , hogy elkészültem.Lementem a hugomhoz a nappaliba aki épp tv-t nézett pizsamában.

-Biztos , hogy nem baj ha egyedül hagylak?-

-Nem vagyok már gyerek , persze hogy nembaj!Érezd jól magad , aztán majd beszámolót kérek!-kacsintott rám.Csengettek.

-Szia!-köszönt mosolyogva Alex.-Kész vagy?

-Igen , mindjárt.-elkezdtem felvenni a kabátomat és a csizmámat-Tízre itthon leszek!-kiabáltam még vissza Debby-nek mielőtt bezártam volna az ajtót.

Nevetve jöttünk ki a moziból.A másnaposok 2. néztük meg.

-Ez eszméletlen volt.-nevettem még mindig.

-Nekem is elnyerte a tetszésemet. - mosolygott rám de mikor kiejtette a szavakat rémült arcot vágott.

-Mily szavatosan fogalmaz Uram .- mentem bele a játékba aminek hatására meg könnyebbült. Nem értettem.

-És most mit szeretnél csinálni?-kérdezte kedvesen.

-Csak sétálgatni a kihalt utcán és beszélgetni.Szépen látszanak a csillagok is.-hírtelen ötlettől  vezérelve belekaroltam és úgy sétáltunk tovább- Kérdezhetek egy amolyan személyes dolgot?

-Persze, mond csak.

-Mi történt a szüleitekkel?-kérdeztem óvatosan.

-Megölték őket.Én és az öcsém éppen nyári táborban voltunk amikor betörtek hozzánk.És...hát anyu és apu otthon voltak…ez amolyan rosszkor rossz helyen dolog.

-Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.

-És a te anyukád mitől halt meg?

-Három golyótól.-mondtam érzelmek nélkül.Ilyenkor inkább viselkedek így , már amennyire tudok-Rosszkor volt rossz helyen.Bankrablás volt.Az emberi kapzsiság megmutatkozása.

-Részvétem.

-Mikor fogadtak titeket örökbe?

-Én  14 voltam az öcsém 12.

-Nem lehetett könnyű.

-De inkább beszéljünk vidámabb témákról.

-Oké.-mosolyogtam rá.

Végül egy étteremben kötöttünk ki.Csak beszélgettünk és nevettünk.Majd mikor ott végeztünk ismét sétáltunk.Annyira belefeledkeztem a beszélgetésbe , hogy észre se vettem mennyi az idő.Amikor az időt néztem láttam , hogy aputól kaptam egy sms-t miszerint csak reggel 6-ra ér haza.Már éjfél is elmúlt.

-Jézusom , nekem haza kell mennem.Nagyon elnéztem az időt , és a hugom egyedül van otthon.

-Menjünk vissza a kocsimhoz.-javasolta Alex mire én bólintottam.

Amikor hazaértünk nem tudtam mit mondjak neki.

-Nagyon köszönöm az estét. Rég nem mulattam ilyen jól. - mosolyogtam rá.

-Szívesen , örülök , hogy jól érezted magad.-közelebb hajolt egyik kezét az arcomra simította és lágyan megcsókolt.Teljesen elfelejtkeztem mindenről és mindenkiről.Csak ő volt és én , semmi más.De végül én szakítottam meg a csókot , hogy levegőt vegyek.

-Ez határozottan randi volt.-nevettem el magam.

-Vagy közeli barátok lettünk.-ajánlotta a másik lehetőséget.

-Nagyon közeli barátok.-pirultam el.Majd ismét megcsókolt de most rövidebben.- Jó éjt Alex.

-Jó éjt Chloe.-mosolygott rám majd kiszálltam .- Holnap hívlak.

-Oké.-mondtam majd becsuktam az ajtót.

Amint beértem a házba csöndes ujjongásba kezdtem.Aztán felszaladtam a szobámba és ruhástól az ágyba feküdtem.Így nyomott el az álom.

Kérlek írjatok komikat

2.fejezet-Egy új barátság kezdete

köszönjük a komikat az első fejihez!:)reméljük ehhez is kapunk:D
a rész címe mint azt már látjátok:
Egy új barátság kezdete


/Chloe szemszöge/


Egész órán rajzolgattam a füzetben ugyanis matek volt.Gyűlölöm a matekot.Amikor kicsengettek Alex olyan gyorsan viharzott ki a teremből , hogy alig láttam , és úgy becsapta maga mögött az ajtót , hogy kongott az egész terem.Hát őt meg mi lelte?-kérdeztem magamtól gondolatban.Aznap nem láttam többet.
-Na milyen volt az első napod?-kérdeztem hugomtól ebéd közben.
-Hát volt egy srác az első órámon .Tök rendes volt meg minden , de aztán óra végén rettentő gyorsan kihúzott a teremből.Majdnem minden órám közös lett volna vele de nem láttam többet.-ledöbbentem.
-Velem is ez volt az egyik  sráccal.Alexander More-nak hívták.
-Akkor biztos tesók mert őt meg Benjamin More-nak.De nem érdekel.Többet nem szólok hozzá.-állt fel végül az asztaltól-Gyere menjünk haza.Sok a házim.
-Oké.-követtem.

Amikor hazaértünk rögtön a szobánkba szaladtunk.Apu nem fog csak késő este hazajönni ,ahogy szokott.Megcsináltam a házikat , aztán csak feküdtem ,  és zenét hallgatva bámultam a plafont.Volt valami különös Alex-ban.Valami ami nem hagyott nyugodni.-Túl nagy a fantáziád az a te bajod!-szidtam magam gondolatban.
Nem emlékszem mikor aludtam el csak arra ,hogy reggel arra ébredtem , hogy leestem az ágyról.Debby és apa szaladt be a szobámba.
-Uram isten Chloe !Jól vagy?-még apa is pizsamában volt , amit furcsának tartottam , de aztán az órára néztem.Fél ötöt  mutatott.
-Egy kicsit  még kong a fejem de nem vészes.Bocsánat , hogy felébresztettelek titeket.-néztem rájuk bűnbánóan miközben apa felsegített.
-Ugyan nem tehetsz róla.-simogatta meg az arcomat apa amikor már az ágyamon ültem.
-Én visszamegyek aludni.-mondta egy ásítást elnyomva hugom.
-Oké.-bólintottam, majd apámra néztem-Menj te is nyugodtan.
-Biztos jól vagy?-némán bólintottam.Miután kiment a szobámból a fürdőbe mentem.Tudtam , hogy képtelen leszek visszaaludni ezért egy forró fürdőt engedtem magamnak.
Amíg a vízben áztam azon gondolkodtam mit fogok felvenni a suliba  ,és azon , hogy hogyan fogok reagálni , hogyha Alex megint beszélni akar velem.Lehet , hogy Debby-nek van igaza és távol kéne tőlük tartanunk magunkat.
Mikor már kihűlt a víz kiszálltam és magamra csavartam egy törölközőt  visszamentem a  szobámba , kinyitottam a szekrényemet és kivettem a gondolatban már kiválasztott ruhákat.Kontyba fogtam a hajamat , aztán ránéztem az órára.Fél hét.Több ideig fürdöttem mint azt gondoltam.

Miután reggeliztünk , és már mentünk volna suliba apa megállított.

-Kicsim van számodra egy ajándékom.-mosolygott rám majd a garázshoz vezetett.Értetlenül néztem a hugomra az ajtónál állva de ő is felvont szemöldökkel várta apa meglepetését.Amikor kinyitotta a garázst megláttam egy álomszép fehér Mercedest.Az üléseket piros bőr fedte.
-Uram isten apa!Ez most komoly?-néztem rá tátott szájjal.
-Gondoltam már épp itt az ideje , hogy saját kocsid legyen.De a feltételem az az ,hogy Debby-t is neked kell suliba vinned.-mosolygott rám.
-Ez csak természetes!Istenem!Köszönöm apa!-ugrottam a nyakába.
-Szívesen kincsem!De aztán ne száguldozz vele!
-Nem fogok!Esküszöm!És most!Ha nem haragszol...kérem a kulcsokat!-mosolyogtam rá pimaszul.
-Parancsolj!-adta a kezembe-És most nyomás!El ne késsetek a suliból.

-Olyan mázlista vagy!-nevetett Debby miközben már a suli felé mentünk.
-Tudom!-nevettem vele.
-Én is akarok ilyet!
-Majd ha betöltötted a 17-ot.Azaz jövőre!-mosolyogtam rá-Addig is én vagyok a fuvarozó.
-Oké.És...eldöntötted már , hogy te , hogy fogsz viselkedni Alex-szel?-jött a hirtelen kérdés.
-Ne is beszéljünk erről jó , ezen agyalok tegnap óta!Ma van a második nap a suliban és már agybajt kapok.-fakadtam ki.
-Oké...bocsi.-húzta el a száját.

Első óra ...biológia.Az egyik kedvenc tantárgyam.Ahogy bementem ismét az egyik hátsó padba ültem.Aztán mikor kivettem a táskámból az órára szükséges könyveket , ismét meghallottam azt a  hangot.
-Leülhetek?-felnéztem rá.Kék szemei csak úgy csillogtak.
-Ez egy szabad ország.-vontam meg a vállamat.Na jó ez egy kicsit kemény volt de...nem!Nem volt kemény ahhoz képest , hogy tegnap szó nélkül otthagyott.Mintha vacillált volna , de végül is helyet foglalt.
-Bocsánat , hogy tegnap úgy otthagytalak , de a hugom rettentően felmérgelt.-nézett rám bűnbánóan.
-Óra előtt vagy óra alatt?-néztem rá egyik szemöldököm kételkedőn felhúzva.
-Természetesen előtte.
-Akkor miért tudtál olyan higgadt maradni akkor amikor megszólítottál?
-Lépjünk túl ezen kérlek!-mondta kicsit ingerülten.Elkaptam róla a tekintetem és inkább rajzolgatni kezdtem a füzetembe.Közben becsengettek és a tanár önnáló feladatot adott ki-Ne haragudj , de rossz napom van.-suttogta.
-És volt.-egészítettem ki miközben fel sem néztem a füzetemből.
-Igen.És tényleg nagyon sajnálom.Megbocsájtasz?-ránéztem.
-Meg , ha nem leszel többet ilyen.Ha rossz kedved van inkább hozzám se szólj.
-Ígérem-mosolyodott el.
-Szóval van egy hugod és egy öcséd?-kérdeztem témaelterelésképp.
-Két öcsém van , de csak az egyik a vér szerinti rokonom.De a másikat is éppúgy szeretem.És a hugom se édestestvérem.Mindőnket örökbe fogadták.
-Ó.-csak ennyit tudtam hozzászólni.
-De Andrew és Amanda éppúgy szeret minket mintha tényleg a szüleink lennének.Most mesélj te a családodról.-kérlelt.
-Nos a nyáron költöztünk ide a hugommal és az apámmal miután....-még mindig túl friss a gyász-gondoltam magamban mikor könnyek gyűltek a szemebe de gyorsan letöröltem őket-...miután anya meghalt.
-Ó bocsánat...nem akartam....-kereste a megfelelő szavakat , végül csak ennyit mondott-Részvétem.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan.Kicsengettek.
-Milyen órád lesz?-kérdezte reménykedve.
-Öhm...matek ....megint.-feleltem sóhajtva.
-Nekem is.-mosolygott.Na máris jobban szeretem a matekot-uram isten ezt most tényleg én gondoltam?

A matek órát is végigbeszélgettük , de engem kétszer is felszólítottak.A válaszokról fogalmam sem volt de mindkét esetben , Alex megsúgta a választ.
A nap folyamán még a fényt hozó égitest is előbújt néha az otromba felhők fogságából csak , hogy megmutassa ,hogy még fent ragyog az égen.

-Nem ülnétek , hozzánk ebédnél?-kérdezte tesiórán Alex.Éppen kosaraztunk és szerencsére egy csapatban voltunk.
-Én nagyon szívesen ülnék , hozzátok ,de még meg kell kérdeznem Debby-t is.
-Oké ...hát azért majd várlak.-mosolygott rám utoljára majd elszedte a labdát attól az ebertől aki a kosár felé haladt és dobott egy hárompontos kosarat.

Miután átöltöztem és megigazítottam a hajam , tárcsáztam Debby számát.
-Szia!Merre vagy?-kérdeztem mikor felvette.
-Éppen a menza felé tartok.Ott talizunk oké?
-Oké...figyelj nem lenne baj ha ma Alex-el és testvéreivel ennénk?
-Felőlem.-válaszolt semleges hangon,majd letette.
Nem értettem mi baja van.De mindegy is.Majd otthon kifaggatom.

1 fejezet

nos drágáim ezt a fejit együtt hoztuk össze Alisha-val:)remélem tetszeni fog és kapunk egy két komit!:D






/Chloe szemszöge/


Korán reggel a vekkerem zavaró kattogására ébredtem.Nem bírtam kinyitni a szememet ezért megpróbáltam csukott szemmel leállítani de csak annyit értem el vele ,hogy a földön landolt.Szuper!De legalább elhallgatott.A hugom mellettem aludt , így megfordultam.Ő még mindig nem ébredt fel.Elkezdtem halkan szólongatni és közben a haját simogattam.
-Debby!Debby ébredj!Suliba kell mennünk!
-Még adj 10 percet kérlek!-motyogta álmos hangon.
-Bocsi de nincs 10 perc!Nem akarok már az első nap elkésni!-kászálódtam ki az ágyból.A fürdő felé mentem.Megmostam az arcomat , és letusoltam.Mikor visszamentem a hugom még mindig aludt.Egy kis merényletet terveztem.Megfogtam a fürdőben lévő poharat , engedtem bele egy kis hideg vizet , majd visszamentem a szobámba és az arcára csepegtettem.Úgy ugrott ki az ágyból mint egy kis macska.
-Ezt most miért csináltad?-kérdezte dühösen.
-A te érdekedben tettem , de nem mondom , hogy nem élveztem.-nevettem.
-Na meg állj ezt még visszakapod!-mondta és üldözőbe vett.Kiszaladtam a szobából le a lépcsőn át a nappalin egyenesen az étkezőbe ahol apa éppen kávét ivott és újságot olvasott.Debby abbahagyta az üldözésemet végre.Puszit adtam apa arcára:
-Jó reggelt!-mondtuk kórusban Debby-vel aki szintén megpuszilta.
-Jó reggelt lányok!Mi ez a kis fogócska?-kérdezte mosolyogva.
-Debby hideg zuhanyt kapott.-nevettem , és leültem mellé egy almával a kezemben.
-Szükségtelen volt mert már fent voltam.-duzzogott az említett.
-Örülök , hogy újra nevetni látlak Chloe.-simogatta meg apa az arcomat.
-Igen a hideg zuhanyt leszámítva én is!-mosolyodott el hugicám-De ezt még akkor is visszakapod!-fenyegetett meg mutató ujjával.
 -Oké.-forgattam meg a szememet.

Miután megreggeliztünk visszamentünk öltözni a szobáinkba.Aztán kifésültem a hajam és copfba fogtam.Aztán megfogtam  a táskám és a kabátom lementem és beültem a kocsiba.Debby és apa már ott voltak.

Enyhén fogalmazok amikor azt mondom megbámultak minket.Miután megkaptuk az órarendjeinket elindultunk a saját óráinkra.
Amikor beléptem a terembe leültem a leghátsó padba.Aztán egy srác állt meg a pad mellett.Magas volt , széles vállú  , és izmos.Szőke haja és kék szeme volt.
-Leülhetek?-kérdezte mosolyogva.
-Nyugodtan.-mosolyogtam rá vissza.
-Új diák vagy?-kérdezte.
-Aha.Ennyire látszik?-kérdeztem kicsit elpirulva.
-Tavaly nem láttalak itt.-mosolygott.
-Charol Bloom.-nyújtottam kezet-De hívj csak Chloe-nak.
-Alexander More.-fogadta fel az ajánlott jobbot.
Ekkor becsengettek és nem tudtunk többet beszélni.


most csak ennyi , de ha kapunk egy két komit akkor folytatjuk:)