3.fejezet-Baráti találkozás vagy randi?

bocsánat a sok késésért:(sajnos mostantól egyedül folytatom a blogot!de most itt a friss:D

Baráti találkozás vagy randi?

/Chloe szemszöge/

Ebédnél oldott volt a hangulat.Megismerkedtünk a More testvérekkel:Benjamin-nal ,Elizabeth-tel és William-mal.A hugicámnak is jobb kedve lett.

-Azta!Micsoda kocsi!-mosolygott rám Alex.Már a parkolóban voltunk.

-Ma kaptam aputól!-mondtam büszkén.

-Szép kis ajándék!-nevetett Ben.

-Köszi!-a többiek elmentek a kocsijaikhoz , Debby pedig beült az anyósülésre.Én éppen ki akartam nyitni az ajtót amikor Alex nekitámaszkodott.

-Mit csinálsz péntek este?-kérdezte szívdöglesztő mosolya kíséretében.

-Még nincs programom.-mosolyogtam vissza rá.

-Esetleg elmehetnénk moziba , vagy csak lóghatnánk a városban.

-Ja jó lenne moziba menni és utána a városban lógni.

-Akkor ez lehet egy randi?

-Nem gyors ez egy kicsit?Két napja ismerlek.Honnan tudjam ,hogy nem vagy sorozatgyilkos?-kérdeztem cinkos mosollyal.

-Bíznod kell bennem.-kis szünetet tartott-Szóval akkor randi?

-Maradjunk egyenlőre a baráti találkozónál.-öltöttem rá nyelvet és beszálltam a kocsiba.

-Akkor majd hívlak.

-Rendben.Szia!-integettem neki . majd beindítottam a motort és hazakocsikáztam , miközben hallgathattam hugicám áradozását Ben-ről.

Amikor hazaértem gyorsan megcsináltam a házit majd bekapcsoltam a lap top-omat.. Három új e-mailem érkezett a barátnőimtől , és egy a volt barátomtól. Na ő vajon mit akarhat?

„Kedves Chloe,
Sajnálok mindent amit tettem. A bocsánatodért könyörgök. Nem keltek magamban vak reményeket , hogy még visszakaphatlak , hiszen amit tettem arra nincs mentség. És most , hogy elköltöztetek már nem is láthatlak soha…hacsak te úgy nem akarod mert akkor rögtön repülőre ülök és meglátogatlak az új otthonodban. Nagyon kérlek bocsáss meg!
                                                                                                  Aki örökké szeret:
                                                                                                                    Daniel’’

Meglágyult a szívem. Bármennyire is fájt , hogy megcsalt , nem tudok rá haragudni. Ugyan kit álltatok én soha senkire nem tudok haragudni. Ezt is anyutól örököltem.Így hát írtam neki egy e-mailt amibe megfogalmaztam , hogy megbocsájtok neki és ,hogy legyünk barátok.A barátnőim e-mailjeire is mind válaszoltam , aztán ki is kapcsoltam a gépet.Letusoltam és fogat mostam. Göndör hajamat kifésültem és befontam , hogy reggel ne éljem át a kínok kínját a hajkefével.

Gyorsan teltek a napok.Már csak azt vettem észre , hogy péntek van.Délután kétségbeesetten kerestem a megfelelő ruhát a baráti találkozónkhoz.Végül  egy piros v dekoltázzsal rendelkező felsőre és egy fekete farmerra esett a választásom.A hajamat kiengedtem és nem tettem vele semmit.Egy kevés smink után nyugtáztam , hogy elkészültem.Lementem a hugomhoz a nappaliba aki épp tv-t nézett pizsamában.

-Biztos , hogy nem baj ha egyedül hagylak?-

-Nem vagyok már gyerek , persze hogy nembaj!Érezd jól magad , aztán majd beszámolót kérek!-kacsintott rám.Csengettek.

-Szia!-köszönt mosolyogva Alex.-Kész vagy?

-Igen , mindjárt.-elkezdtem felvenni a kabátomat és a csizmámat-Tízre itthon leszek!-kiabáltam még vissza Debby-nek mielőtt bezártam volna az ajtót.

Nevetve jöttünk ki a moziból.A másnaposok 2. néztük meg.

-Ez eszméletlen volt.-nevettem még mindig.

-Nekem is elnyerte a tetszésemet. - mosolygott rám de mikor kiejtette a szavakat rémült arcot vágott.

-Mily szavatosan fogalmaz Uram .- mentem bele a játékba aminek hatására meg könnyebbült. Nem értettem.

-És most mit szeretnél csinálni?-kérdezte kedvesen.

-Csak sétálgatni a kihalt utcán és beszélgetni.Szépen látszanak a csillagok is.-hírtelen ötlettől  vezérelve belekaroltam és úgy sétáltunk tovább- Kérdezhetek egy amolyan személyes dolgot?

-Persze, mond csak.

-Mi történt a szüleitekkel?-kérdeztem óvatosan.

-Megölték őket.Én és az öcsém éppen nyári táborban voltunk amikor betörtek hozzánk.És...hát anyu és apu otthon voltak…ez amolyan rosszkor rossz helyen dolog.

-Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.

-És a te anyukád mitől halt meg?

-Három golyótól.-mondtam érzelmek nélkül.Ilyenkor inkább viselkedek így , már amennyire tudok-Rosszkor volt rossz helyen.Bankrablás volt.Az emberi kapzsiság megmutatkozása.

-Részvétem.

-Mikor fogadtak titeket örökbe?

-Én  14 voltam az öcsém 12.

-Nem lehetett könnyű.

-De inkább beszéljünk vidámabb témákról.

-Oké.-mosolyogtam rá.

Végül egy étteremben kötöttünk ki.Csak beszélgettünk és nevettünk.Majd mikor ott végeztünk ismét sétáltunk.Annyira belefeledkeztem a beszélgetésbe , hogy észre se vettem mennyi az idő.Amikor az időt néztem láttam , hogy aputól kaptam egy sms-t miszerint csak reggel 6-ra ér haza.Már éjfél is elmúlt.

-Jézusom , nekem haza kell mennem.Nagyon elnéztem az időt , és a hugom egyedül van otthon.

-Menjünk vissza a kocsimhoz.-javasolta Alex mire én bólintottam.

Amikor hazaértünk nem tudtam mit mondjak neki.

-Nagyon köszönöm az estét. Rég nem mulattam ilyen jól. - mosolyogtam rá.

-Szívesen , örülök , hogy jól érezted magad.-közelebb hajolt egyik kezét az arcomra simította és lágyan megcsókolt.Teljesen elfelejtkeztem mindenről és mindenkiről.Csak ő volt és én , semmi más.De végül én szakítottam meg a csókot , hogy levegőt vegyek.

-Ez határozottan randi volt.-nevettem el magam.

-Vagy közeli barátok lettünk.-ajánlotta a másik lehetőséget.

-Nagyon közeli barátok.-pirultam el.Majd ismét megcsókolt de most rövidebben.- Jó éjt Alex.

-Jó éjt Chloe.-mosolygott rám majd kiszálltam .- Holnap hívlak.

-Oké.-mondtam majd becsuktam az ajtót.

Amint beértem a házba csöndes ujjongásba kezdtem.Aztán felszaladtam a szobámba és ruhástól az ágyba feküdtem.Így nyomott el az álom.

Kérlek írjatok komikat