2.fejezet-Egy új barátság kezdete

köszönjük a komikat az első fejihez!:)reméljük ehhez is kapunk:D
a rész címe mint azt már látjátok:
Egy új barátság kezdete


/Chloe szemszöge/


Egész órán rajzolgattam a füzetben ugyanis matek volt.Gyűlölöm a matekot.Amikor kicsengettek Alex olyan gyorsan viharzott ki a teremből , hogy alig láttam , és úgy becsapta maga mögött az ajtót , hogy kongott az egész terem.Hát őt meg mi lelte?-kérdeztem magamtól gondolatban.Aznap nem láttam többet.
-Na milyen volt az első napod?-kérdeztem hugomtól ebéd közben.
-Hát volt egy srác az első órámon .Tök rendes volt meg minden , de aztán óra végén rettentő gyorsan kihúzott a teremből.Majdnem minden órám közös lett volna vele de nem láttam többet.-ledöbbentem.
-Velem is ez volt az egyik  sráccal.Alexander More-nak hívták.
-Akkor biztos tesók mert őt meg Benjamin More-nak.De nem érdekel.Többet nem szólok hozzá.-állt fel végül az asztaltól-Gyere menjünk haza.Sok a házim.
-Oké.-követtem.

Amikor hazaértünk rögtön a szobánkba szaladtunk.Apu nem fog csak késő este hazajönni ,ahogy szokott.Megcsináltam a házikat , aztán csak feküdtem ,  és zenét hallgatva bámultam a plafont.Volt valami különös Alex-ban.Valami ami nem hagyott nyugodni.-Túl nagy a fantáziád az a te bajod!-szidtam magam gondolatban.
Nem emlékszem mikor aludtam el csak arra ,hogy reggel arra ébredtem , hogy leestem az ágyról.Debby és apa szaladt be a szobámba.
-Uram isten Chloe !Jól vagy?-még apa is pizsamában volt , amit furcsának tartottam , de aztán az órára néztem.Fél ötöt  mutatott.
-Egy kicsit  még kong a fejem de nem vészes.Bocsánat , hogy felébresztettelek titeket.-néztem rájuk bűnbánóan miközben apa felsegített.
-Ugyan nem tehetsz róla.-simogatta meg az arcomat apa amikor már az ágyamon ültem.
-Én visszamegyek aludni.-mondta egy ásítást elnyomva hugom.
-Oké.-bólintottam, majd apámra néztem-Menj te is nyugodtan.
-Biztos jól vagy?-némán bólintottam.Miután kiment a szobámból a fürdőbe mentem.Tudtam , hogy képtelen leszek visszaaludni ezért egy forró fürdőt engedtem magamnak.
Amíg a vízben áztam azon gondolkodtam mit fogok felvenni a suliba  ,és azon , hogy hogyan fogok reagálni , hogyha Alex megint beszélni akar velem.Lehet , hogy Debby-nek van igaza és távol kéne tőlük tartanunk magunkat.
Mikor már kihűlt a víz kiszálltam és magamra csavartam egy törölközőt  visszamentem a  szobámba , kinyitottam a szekrényemet és kivettem a gondolatban már kiválasztott ruhákat.Kontyba fogtam a hajamat , aztán ránéztem az órára.Fél hét.Több ideig fürdöttem mint azt gondoltam.

Miután reggeliztünk , és már mentünk volna suliba apa megállított.

-Kicsim van számodra egy ajándékom.-mosolygott rám majd a garázshoz vezetett.Értetlenül néztem a hugomra az ajtónál állva de ő is felvont szemöldökkel várta apa meglepetését.Amikor kinyitotta a garázst megláttam egy álomszép fehér Mercedest.Az üléseket piros bőr fedte.
-Uram isten apa!Ez most komoly?-néztem rá tátott szájjal.
-Gondoltam már épp itt az ideje , hogy saját kocsid legyen.De a feltételem az az ,hogy Debby-t is neked kell suliba vinned.-mosolygott rám.
-Ez csak természetes!Istenem!Köszönöm apa!-ugrottam a nyakába.
-Szívesen kincsem!De aztán ne száguldozz vele!
-Nem fogok!Esküszöm!És most!Ha nem haragszol...kérem a kulcsokat!-mosolyogtam rá pimaszul.
-Parancsolj!-adta a kezembe-És most nyomás!El ne késsetek a suliból.

-Olyan mázlista vagy!-nevetett Debby miközben már a suli felé mentünk.
-Tudom!-nevettem vele.
-Én is akarok ilyet!
-Majd ha betöltötted a 17-ot.Azaz jövőre!-mosolyogtam rá-Addig is én vagyok a fuvarozó.
-Oké.És...eldöntötted már , hogy te , hogy fogsz viselkedni Alex-szel?-jött a hirtelen kérdés.
-Ne is beszéljünk erről jó , ezen agyalok tegnap óta!Ma van a második nap a suliban és már agybajt kapok.-fakadtam ki.
-Oké...bocsi.-húzta el a száját.

Első óra ...biológia.Az egyik kedvenc tantárgyam.Ahogy bementem ismét az egyik hátsó padba ültem.Aztán mikor kivettem a táskámból az órára szükséges könyveket , ismét meghallottam azt a  hangot.
-Leülhetek?-felnéztem rá.Kék szemei csak úgy csillogtak.
-Ez egy szabad ország.-vontam meg a vállamat.Na jó ez egy kicsit kemény volt de...nem!Nem volt kemény ahhoz képest , hogy tegnap szó nélkül otthagyott.Mintha vacillált volna , de végül is helyet foglalt.
-Bocsánat , hogy tegnap úgy otthagytalak , de a hugom rettentően felmérgelt.-nézett rám bűnbánóan.
-Óra előtt vagy óra alatt?-néztem rá egyik szemöldököm kételkedőn felhúzva.
-Természetesen előtte.
-Akkor miért tudtál olyan higgadt maradni akkor amikor megszólítottál?
-Lépjünk túl ezen kérlek!-mondta kicsit ingerülten.Elkaptam róla a tekintetem és inkább rajzolgatni kezdtem a füzetembe.Közben becsengettek és a tanár önnáló feladatot adott ki-Ne haragudj , de rossz napom van.-suttogta.
-És volt.-egészítettem ki miközben fel sem néztem a füzetemből.
-Igen.És tényleg nagyon sajnálom.Megbocsájtasz?-ránéztem.
-Meg , ha nem leszel többet ilyen.Ha rossz kedved van inkább hozzám se szólj.
-Ígérem-mosolyodott el.
-Szóval van egy hugod és egy öcséd?-kérdeztem témaelterelésképp.
-Két öcsém van , de csak az egyik a vér szerinti rokonom.De a másikat is éppúgy szeretem.És a hugom se édestestvérem.Mindőnket örökbe fogadták.
-Ó.-csak ennyit tudtam hozzászólni.
-De Andrew és Amanda éppúgy szeret minket mintha tényleg a szüleink lennének.Most mesélj te a családodról.-kérlelt.
-Nos a nyáron költöztünk ide a hugommal és az apámmal miután....-még mindig túl friss a gyász-gondoltam magamban mikor könnyek gyűltek a szemebe de gyorsan letöröltem őket-...miután anya meghalt.
-Ó bocsánat...nem akartam....-kereste a megfelelő szavakat , végül csak ennyit mondott-Részvétem.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan.Kicsengettek.
-Milyen órád lesz?-kérdezte reménykedve.
-Öhm...matek ....megint.-feleltem sóhajtva.
-Nekem is.-mosolygott.Na máris jobban szeretem a matekot-uram isten ezt most tényleg én gondoltam?

A matek órát is végigbeszélgettük , de engem kétszer is felszólítottak.A válaszokról fogalmam sem volt de mindkét esetben , Alex megsúgta a választ.
A nap folyamán még a fényt hozó égitest is előbújt néha az otromba felhők fogságából csak , hogy megmutassa ,hogy még fent ragyog az égen.

-Nem ülnétek , hozzánk ebédnél?-kérdezte tesiórán Alex.Éppen kosaraztunk és szerencsére egy csapatban voltunk.
-Én nagyon szívesen ülnék , hozzátok ,de még meg kell kérdeznem Debby-t is.
-Oké ...hát azért majd várlak.-mosolygott rám utoljára majd elszedte a labdát attól az ebertől aki a kosár felé haladt és dobott egy hárompontos kosarat.

Miután átöltöztem és megigazítottam a hajam , tárcsáztam Debby számát.
-Szia!Merre vagy?-kérdeztem mikor felvette.
-Éppen a menza felé tartok.Ott talizunk oké?
-Oké...figyelj nem lenne baj ha ma Alex-el és testvéreivel ennénk?
-Felőlem.-válaszolt semleges hangon,majd letette.
Nem értettem mi baja van.De mindegy is.Majd otthon kifaggatom.