Boldog karácsonyt!

Karácsony alkalmából kérlek ajándékozzatok meg néhány komival!:)
Minden kedves olvasómnak boldog békés karácsonyt kívánok és sok ajándékot a fa alá!;)


millió puszi:

Natalie

3.fejezet-Baráti találkozás vagy randi?

bocsánat a sok késésért:(sajnos mostantól egyedül folytatom a blogot!de most itt a friss:D

Baráti találkozás vagy randi?

/Chloe szemszöge/

Ebédnél oldott volt a hangulat.Megismerkedtünk a More testvérekkel:Benjamin-nal ,Elizabeth-tel és William-mal.A hugicámnak is jobb kedve lett.

-Azta!Micsoda kocsi!-mosolygott rám Alex.Már a parkolóban voltunk.

-Ma kaptam aputól!-mondtam büszkén.

-Szép kis ajándék!-nevetett Ben.

-Köszi!-a többiek elmentek a kocsijaikhoz , Debby pedig beült az anyósülésre.Én éppen ki akartam nyitni az ajtót amikor Alex nekitámaszkodott.

-Mit csinálsz péntek este?-kérdezte szívdöglesztő mosolya kíséretében.

-Még nincs programom.-mosolyogtam vissza rá.

-Esetleg elmehetnénk moziba , vagy csak lóghatnánk a városban.

-Ja jó lenne moziba menni és utána a városban lógni.

-Akkor ez lehet egy randi?

-Nem gyors ez egy kicsit?Két napja ismerlek.Honnan tudjam ,hogy nem vagy sorozatgyilkos?-kérdeztem cinkos mosollyal.

-Bíznod kell bennem.-kis szünetet tartott-Szóval akkor randi?

-Maradjunk egyenlőre a baráti találkozónál.-öltöttem rá nyelvet és beszálltam a kocsiba.

-Akkor majd hívlak.

-Rendben.Szia!-integettem neki . majd beindítottam a motort és hazakocsikáztam , miközben hallgathattam hugicám áradozását Ben-ről.

Amikor hazaértem gyorsan megcsináltam a házit majd bekapcsoltam a lap top-omat.. Három új e-mailem érkezett a barátnőimtől , és egy a volt barátomtól. Na ő vajon mit akarhat?

„Kedves Chloe,
Sajnálok mindent amit tettem. A bocsánatodért könyörgök. Nem keltek magamban vak reményeket , hogy még visszakaphatlak , hiszen amit tettem arra nincs mentség. És most , hogy elköltöztetek már nem is láthatlak soha…hacsak te úgy nem akarod mert akkor rögtön repülőre ülök és meglátogatlak az új otthonodban. Nagyon kérlek bocsáss meg!
                                                                                                  Aki örökké szeret:
                                                                                                                    Daniel’’

Meglágyult a szívem. Bármennyire is fájt , hogy megcsalt , nem tudok rá haragudni. Ugyan kit álltatok én soha senkire nem tudok haragudni. Ezt is anyutól örököltem.Így hát írtam neki egy e-mailt amibe megfogalmaztam , hogy megbocsájtok neki és ,hogy legyünk barátok.A barátnőim e-mailjeire is mind válaszoltam , aztán ki is kapcsoltam a gépet.Letusoltam és fogat mostam. Göndör hajamat kifésültem és befontam , hogy reggel ne éljem át a kínok kínját a hajkefével.

Gyorsan teltek a napok.Már csak azt vettem észre , hogy péntek van.Délután kétségbeesetten kerestem a megfelelő ruhát a baráti találkozónkhoz.Végül  egy piros v dekoltázzsal rendelkező felsőre és egy fekete farmerra esett a választásom.A hajamat kiengedtem és nem tettem vele semmit.Egy kevés smink után nyugtáztam , hogy elkészültem.Lementem a hugomhoz a nappaliba aki épp tv-t nézett pizsamában.

-Biztos , hogy nem baj ha egyedül hagylak?-

-Nem vagyok már gyerek , persze hogy nembaj!Érezd jól magad , aztán majd beszámolót kérek!-kacsintott rám.Csengettek.

-Szia!-köszönt mosolyogva Alex.-Kész vagy?

-Igen , mindjárt.-elkezdtem felvenni a kabátomat és a csizmámat-Tízre itthon leszek!-kiabáltam még vissza Debby-nek mielőtt bezártam volna az ajtót.

Nevetve jöttünk ki a moziból.A másnaposok 2. néztük meg.

-Ez eszméletlen volt.-nevettem még mindig.

-Nekem is elnyerte a tetszésemet. - mosolygott rám de mikor kiejtette a szavakat rémült arcot vágott.

-Mily szavatosan fogalmaz Uram .- mentem bele a játékba aminek hatására meg könnyebbült. Nem értettem.

-És most mit szeretnél csinálni?-kérdezte kedvesen.

-Csak sétálgatni a kihalt utcán és beszélgetni.Szépen látszanak a csillagok is.-hírtelen ötlettől  vezérelve belekaroltam és úgy sétáltunk tovább- Kérdezhetek egy amolyan személyes dolgot?

-Persze, mond csak.

-Mi történt a szüleitekkel?-kérdeztem óvatosan.

-Megölték őket.Én és az öcsém éppen nyári táborban voltunk amikor betörtek hozzánk.És...hát anyu és apu otthon voltak…ez amolyan rosszkor rossz helyen dolog.

-Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.

-És a te anyukád mitől halt meg?

-Három golyótól.-mondtam érzelmek nélkül.Ilyenkor inkább viselkedek így , már amennyire tudok-Rosszkor volt rossz helyen.Bankrablás volt.Az emberi kapzsiság megmutatkozása.

-Részvétem.

-Mikor fogadtak titeket örökbe?

-Én  14 voltam az öcsém 12.

-Nem lehetett könnyű.

-De inkább beszéljünk vidámabb témákról.

-Oké.-mosolyogtam rá.

Végül egy étteremben kötöttünk ki.Csak beszélgettünk és nevettünk.Majd mikor ott végeztünk ismét sétáltunk.Annyira belefeledkeztem a beszélgetésbe , hogy észre se vettem mennyi az idő.Amikor az időt néztem láttam , hogy aputól kaptam egy sms-t miszerint csak reggel 6-ra ér haza.Már éjfél is elmúlt.

-Jézusom , nekem haza kell mennem.Nagyon elnéztem az időt , és a hugom egyedül van otthon.

-Menjünk vissza a kocsimhoz.-javasolta Alex mire én bólintottam.

Amikor hazaértünk nem tudtam mit mondjak neki.

-Nagyon köszönöm az estét. Rég nem mulattam ilyen jól. - mosolyogtam rá.

-Szívesen , örülök , hogy jól érezted magad.-közelebb hajolt egyik kezét az arcomra simította és lágyan megcsókolt.Teljesen elfelejtkeztem mindenről és mindenkiről.Csak ő volt és én , semmi más.De végül én szakítottam meg a csókot , hogy levegőt vegyek.

-Ez határozottan randi volt.-nevettem el magam.

-Vagy közeli barátok lettünk.-ajánlotta a másik lehetőséget.

-Nagyon közeli barátok.-pirultam el.Majd ismét megcsókolt de most rövidebben.- Jó éjt Alex.

-Jó éjt Chloe.-mosolygott rám majd kiszálltam .- Holnap hívlak.

-Oké.-mondtam majd becsuktam az ajtót.

Amint beértem a házba csöndes ujjongásba kezdtem.Aztán felszaladtam a szobámba és ruhástól az ágyba feküdtem.Így nyomott el az álom.

Kérlek írjatok komikat

2.fejezet-Egy új barátság kezdete

köszönjük a komikat az első fejihez!:)reméljük ehhez is kapunk:D
a rész címe mint azt már látjátok:
Egy új barátság kezdete


/Chloe szemszöge/


Egész órán rajzolgattam a füzetben ugyanis matek volt.Gyűlölöm a matekot.Amikor kicsengettek Alex olyan gyorsan viharzott ki a teremből , hogy alig láttam , és úgy becsapta maga mögött az ajtót , hogy kongott az egész terem.Hát őt meg mi lelte?-kérdeztem magamtól gondolatban.Aznap nem láttam többet.
-Na milyen volt az első napod?-kérdeztem hugomtól ebéd közben.
-Hát volt egy srác az első órámon .Tök rendes volt meg minden , de aztán óra végén rettentő gyorsan kihúzott a teremből.Majdnem minden órám közös lett volna vele de nem láttam többet.-ledöbbentem.
-Velem is ez volt az egyik  sráccal.Alexander More-nak hívták.
-Akkor biztos tesók mert őt meg Benjamin More-nak.De nem érdekel.Többet nem szólok hozzá.-állt fel végül az asztaltól-Gyere menjünk haza.Sok a házim.
-Oké.-követtem.

Amikor hazaértünk rögtön a szobánkba szaladtunk.Apu nem fog csak késő este hazajönni ,ahogy szokott.Megcsináltam a házikat , aztán csak feküdtem ,  és zenét hallgatva bámultam a plafont.Volt valami különös Alex-ban.Valami ami nem hagyott nyugodni.-Túl nagy a fantáziád az a te bajod!-szidtam magam gondolatban.
Nem emlékszem mikor aludtam el csak arra ,hogy reggel arra ébredtem , hogy leestem az ágyról.Debby és apa szaladt be a szobámba.
-Uram isten Chloe !Jól vagy?-még apa is pizsamában volt , amit furcsának tartottam , de aztán az órára néztem.Fél ötöt  mutatott.
-Egy kicsit  még kong a fejem de nem vészes.Bocsánat , hogy felébresztettelek titeket.-néztem rájuk bűnbánóan miközben apa felsegített.
-Ugyan nem tehetsz róla.-simogatta meg az arcomat apa amikor már az ágyamon ültem.
-Én visszamegyek aludni.-mondta egy ásítást elnyomva hugom.
-Oké.-bólintottam, majd apámra néztem-Menj te is nyugodtan.
-Biztos jól vagy?-némán bólintottam.Miután kiment a szobámból a fürdőbe mentem.Tudtam , hogy képtelen leszek visszaaludni ezért egy forró fürdőt engedtem magamnak.
Amíg a vízben áztam azon gondolkodtam mit fogok felvenni a suliba  ,és azon , hogy hogyan fogok reagálni , hogyha Alex megint beszélni akar velem.Lehet , hogy Debby-nek van igaza és távol kéne tőlük tartanunk magunkat.
Mikor már kihűlt a víz kiszálltam és magamra csavartam egy törölközőt  visszamentem a  szobámba , kinyitottam a szekrényemet és kivettem a gondolatban már kiválasztott ruhákat.Kontyba fogtam a hajamat , aztán ránéztem az órára.Fél hét.Több ideig fürdöttem mint azt gondoltam.

Miután reggeliztünk , és már mentünk volna suliba apa megállított.

-Kicsim van számodra egy ajándékom.-mosolygott rám majd a garázshoz vezetett.Értetlenül néztem a hugomra az ajtónál állva de ő is felvont szemöldökkel várta apa meglepetését.Amikor kinyitotta a garázst megláttam egy álomszép fehér Mercedest.Az üléseket piros bőr fedte.
-Uram isten apa!Ez most komoly?-néztem rá tátott szájjal.
-Gondoltam már épp itt az ideje , hogy saját kocsid legyen.De a feltételem az az ,hogy Debby-t is neked kell suliba vinned.-mosolygott rám.
-Ez csak természetes!Istenem!Köszönöm apa!-ugrottam a nyakába.
-Szívesen kincsem!De aztán ne száguldozz vele!
-Nem fogok!Esküszöm!És most!Ha nem haragszol...kérem a kulcsokat!-mosolyogtam rá pimaszul.
-Parancsolj!-adta a kezembe-És most nyomás!El ne késsetek a suliból.

-Olyan mázlista vagy!-nevetett Debby miközben már a suli felé mentünk.
-Tudom!-nevettem vele.
-Én is akarok ilyet!
-Majd ha betöltötted a 17-ot.Azaz jövőre!-mosolyogtam rá-Addig is én vagyok a fuvarozó.
-Oké.És...eldöntötted már , hogy te , hogy fogsz viselkedni Alex-szel?-jött a hirtelen kérdés.
-Ne is beszéljünk erről jó , ezen agyalok tegnap óta!Ma van a második nap a suliban és már agybajt kapok.-fakadtam ki.
-Oké...bocsi.-húzta el a száját.

Első óra ...biológia.Az egyik kedvenc tantárgyam.Ahogy bementem ismét az egyik hátsó padba ültem.Aztán mikor kivettem a táskámból az órára szükséges könyveket , ismét meghallottam azt a  hangot.
-Leülhetek?-felnéztem rá.Kék szemei csak úgy csillogtak.
-Ez egy szabad ország.-vontam meg a vállamat.Na jó ez egy kicsit kemény volt de...nem!Nem volt kemény ahhoz képest , hogy tegnap szó nélkül otthagyott.Mintha vacillált volna , de végül is helyet foglalt.
-Bocsánat , hogy tegnap úgy otthagytalak , de a hugom rettentően felmérgelt.-nézett rám bűnbánóan.
-Óra előtt vagy óra alatt?-néztem rá egyik szemöldököm kételkedőn felhúzva.
-Természetesen előtte.
-Akkor miért tudtál olyan higgadt maradni akkor amikor megszólítottál?
-Lépjünk túl ezen kérlek!-mondta kicsit ingerülten.Elkaptam róla a tekintetem és inkább rajzolgatni kezdtem a füzetembe.Közben becsengettek és a tanár önnáló feladatot adott ki-Ne haragudj , de rossz napom van.-suttogta.
-És volt.-egészítettem ki miközben fel sem néztem a füzetemből.
-Igen.És tényleg nagyon sajnálom.Megbocsájtasz?-ránéztem.
-Meg , ha nem leszel többet ilyen.Ha rossz kedved van inkább hozzám se szólj.
-Ígérem-mosolyodott el.
-Szóval van egy hugod és egy öcséd?-kérdeztem témaelterelésképp.
-Két öcsém van , de csak az egyik a vér szerinti rokonom.De a másikat is éppúgy szeretem.És a hugom se édestestvérem.Mindőnket örökbe fogadták.
-Ó.-csak ennyit tudtam hozzászólni.
-De Andrew és Amanda éppúgy szeret minket mintha tényleg a szüleink lennének.Most mesélj te a családodról.-kérlelt.
-Nos a nyáron költöztünk ide a hugommal és az apámmal miután....-még mindig túl friss a gyász-gondoltam magamban mikor könnyek gyűltek a szemebe de gyorsan letöröltem őket-...miután anya meghalt.
-Ó bocsánat...nem akartam....-kereste a megfelelő szavakat , végül csak ennyit mondott-Részvétem.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan.Kicsengettek.
-Milyen órád lesz?-kérdezte reménykedve.
-Öhm...matek ....megint.-feleltem sóhajtva.
-Nekem is.-mosolygott.Na máris jobban szeretem a matekot-uram isten ezt most tényleg én gondoltam?

A matek órát is végigbeszélgettük , de engem kétszer is felszólítottak.A válaszokról fogalmam sem volt de mindkét esetben , Alex megsúgta a választ.
A nap folyamán még a fényt hozó égitest is előbújt néha az otromba felhők fogságából csak , hogy megmutassa ,hogy még fent ragyog az égen.

-Nem ülnétek , hozzánk ebédnél?-kérdezte tesiórán Alex.Éppen kosaraztunk és szerencsére egy csapatban voltunk.
-Én nagyon szívesen ülnék , hozzátok ,de még meg kell kérdeznem Debby-t is.
-Oké ...hát azért majd várlak.-mosolygott rám utoljára majd elszedte a labdát attól az ebertől aki a kosár felé haladt és dobott egy hárompontos kosarat.

Miután átöltöztem és megigazítottam a hajam , tárcsáztam Debby számát.
-Szia!Merre vagy?-kérdeztem mikor felvette.
-Éppen a menza felé tartok.Ott talizunk oké?
-Oké...figyelj nem lenne baj ha ma Alex-el és testvéreivel ennénk?
-Felőlem.-válaszolt semleges hangon,majd letette.
Nem értettem mi baja van.De mindegy is.Majd otthon kifaggatom.

1 fejezet

nos drágáim ezt a fejit együtt hoztuk össze Alisha-val:)remélem tetszeni fog és kapunk egy két komit!:D






/Chloe szemszöge/


Korán reggel a vekkerem zavaró kattogására ébredtem.Nem bírtam kinyitni a szememet ezért megpróbáltam csukott szemmel leállítani de csak annyit értem el vele ,hogy a földön landolt.Szuper!De legalább elhallgatott.A hugom mellettem aludt , így megfordultam.Ő még mindig nem ébredt fel.Elkezdtem halkan szólongatni és közben a haját simogattam.
-Debby!Debby ébredj!Suliba kell mennünk!
-Még adj 10 percet kérlek!-motyogta álmos hangon.
-Bocsi de nincs 10 perc!Nem akarok már az első nap elkésni!-kászálódtam ki az ágyból.A fürdő felé mentem.Megmostam az arcomat , és letusoltam.Mikor visszamentem a hugom még mindig aludt.Egy kis merényletet terveztem.Megfogtam a fürdőben lévő poharat , engedtem bele egy kis hideg vizet , majd visszamentem a szobámba és az arcára csepegtettem.Úgy ugrott ki az ágyból mint egy kis macska.
-Ezt most miért csináltad?-kérdezte dühösen.
-A te érdekedben tettem , de nem mondom , hogy nem élveztem.-nevettem.
-Na meg állj ezt még visszakapod!-mondta és üldözőbe vett.Kiszaladtam a szobából le a lépcsőn át a nappalin egyenesen az étkezőbe ahol apa éppen kávét ivott és újságot olvasott.Debby abbahagyta az üldözésemet végre.Puszit adtam apa arcára:
-Jó reggelt!-mondtuk kórusban Debby-vel aki szintén megpuszilta.
-Jó reggelt lányok!Mi ez a kis fogócska?-kérdezte mosolyogva.
-Debby hideg zuhanyt kapott.-nevettem , és leültem mellé egy almával a kezemben.
-Szükségtelen volt mert már fent voltam.-duzzogott az említett.
-Örülök , hogy újra nevetni látlak Chloe.-simogatta meg apa az arcomat.
-Igen a hideg zuhanyt leszámítva én is!-mosolyodott el hugicám-De ezt még akkor is visszakapod!-fenyegetett meg mutató ujjával.
 -Oké.-forgattam meg a szememet.

Miután megreggeliztünk visszamentünk öltözni a szobáinkba.Aztán kifésültem a hajam és copfba fogtam.Aztán megfogtam  a táskám és a kabátom lementem és beültem a kocsiba.Debby és apa már ott voltak.

Enyhén fogalmazok amikor azt mondom megbámultak minket.Miután megkaptuk az órarendjeinket elindultunk a saját óráinkra.
Amikor beléptem a terembe leültem a leghátsó padba.Aztán egy srác állt meg a pad mellett.Magas volt , széles vállú  , és izmos.Szőke haja és kék szeme volt.
-Leülhetek?-kérdezte mosolyogva.
-Nyugodtan.-mosolyogtam rá vissza.
-Új diák vagy?-kérdezte.
-Aha.Ennyire látszik?-kérdeztem kicsit elpirulva.
-Tavaly nem láttalak itt.-mosolygott.
-Charol Bloom.-nyújtottam kezet-De hívj csak Chloe-nak.
-Alexander More.-fogadta fel az ajánlott jobbot.
Ekkor becsengettek és nem tudtunk többet beszélni.


most csak ennyi , de ha kapunk egy két komit akkor folytatjuk:)

prológus

Te mit tennél ha az édesanyád vagy apám helyzetében a feleséged  egyik napról a másikra meghalna?Nos apám elmenekül az emlékek elől.Eddig New York-ban laktunk.Boldogok voltunk , tökéletes élettel , és akkor jött a sors.Az anyámat megölték egy bank rablás során.Apa nem bírta feldolgozni anya halálát ezért a hugommal és velem Vencover-be költözünk a nyáron.Minket i mélyen megrázott anyu halála ezért egész nyáron ki sem mozdultunk a házból.De holnap kezdődik a suli.És nincs több bujdosás.

Nem fanfiction!!